20.fejezet-Meglepetés

Helló emberek:D

Itt az új rész:Pbocsi a késésért, de mostanában nem nagyon volt időm írni:/

edzésre jártam, tanultam stb.

Ja igen!Most hétvégén volt  OGYB döntő és a VASAS nyerte, amiért gratulálok minden lánynak:Dügyik voltatok^^

a részről csak annyit, hogy rövid lett és uncsi, mert ez csak ilyen 'átkötő' lett, de ígérem, hogy a kövi izgibb lesz és hosszú:)

ezt a részt nem igazán tudom kinek ajánlani, mert alig történik benne valami, de mindegy, majd a következő jobb lesz:D

Jó olvasást:P

Puszi^^Vivi

*Zayn*

Vivi már elég régóta a konyhában időzött, ezért gondoltam, megnézem hogy halad a kajával.Amint beléptem a helyiségbe, teljesen lefagytam.Barátnőm a földön feküdt eszméletlenül.Arcán, amit mindig mosoly színez, semmitmondó kifejezés ült, ami csak még jobban megrémített.Odasiettem hozzá és amint megtaláltam a hangom, kiabálni kezdtem a többieknek.

-Hívjatok mentőt!Valaki hívjon már mentőt!-egyenletes ritmusban emelkedő mellkasa miatt, biztos voltam benne, hogy él még.Következő szavaimat már könnyeimmel küszködve intéztem Vivihez, miközben Niall mentőt hívott a többiek pedig ledermedve álltak körbe minket:-Kicsim!Vivi!Könyörgöm kelj fel!Nem hagyhatsz itt.Nem teheted ezt velem.-önző módon, csak az érdekelt, hogy ne maradjak egyedül, hogy legyen valaki, aki színesebbé teszi napjaimat és mindig mellettem áll.Ahogy rideg teste mellett guggoltam, rádöbbentem, arra hogy mennyire szeretem ezt a tökéletes lányt.Leültem mellé és megfogtam a kezét.Így vártunk a mentőre, ami tíz percen belül meg is érkezett.Nem voltam hajlandó magára hagyni, ezért vele mentem, a többiek pedig jöttek kocsival.A kórházba beérve leültünk a váróba, mert Vivin elég sok vizsgálatot kellett elvégezni, habár útközben felkelt, de nem először ájult el.Két óra várakozás után az orvos kijelentette, hogy csak túl stresszelte magát, de egy hónap múlva vissza kell mennie kontrollra és pihenésre van szüksége.A jó hír az volt, hogy  már este haza is vihettük.Befektettem az ágyba és még moccanni sem engedtem.Egész nap a kívánságait lestem 1 hétig, majd mikor már teljesen elege volt ebből, mert sokszor balhézott emiatt, felkelt és átment a mi lakásunkba a többiekhez, pedig erre az egy hétre hozzá is költöztem, hogy ne legyen teljesen egyedül.

-Zayn, nagyon jól esik, hogy törődsz velem és hálás vagyok érte, de nekem ez már sok.Tudod, milyen vagyok!Nekem pörögnöm kell és ugrálni.Nem feküdhetek tétlenül arra várva, hogy valaki kiszolgáljon.-magyarázott nekem, miközben a konyhába mentünk.

-Jó.Megértem.-mosolyogtam rá, majd felültem a konyhapultra és az arcát fixíroztam.-Mit csináljunk vacsira?-kérdeztem buzgón, Ő pedig látva lelkesedésemet felnevetett.

-Csináljunk?Még a végén megtanulsz főzni.-mosolygott továbbra is, majd elgondolkozó arcot vágott.-Mondjuk...süssünk csirkemellet és sültkrumplit.

-Jóóó.-húztam el a magánhangzót és lepattantam a pultról.-Kezdjünk neki.-kiabáltam, mire Vivi lelkesedésem láttán rögtön röhögni kezdett.

-Hát...oké!Hozd ide a cuccokat.Addig felteszem az olajat.-utasított Vivi és nekikezdtünk a főzéshez.Egész jól sikerült, ahhoz képest, hogy én is segédkeztem benne.Nagyon sokat röhögtünk és beszélgettünk.Néha-néha csókcsaták szakították félbe trécselésünket, de ezt mi nem bántuk.Hogy is bántuk volna?Ez így tökéletes.Mi együtt vagyunk tökéletesek.Vacsi után átmentünk a nappaliba tv-t nézni.

-Öhmm...Vivi!-szólítottam meg a karjaimban tartott lányt-Csak azt szeretném mondani, hogy holnap reggel vár egy meglepetés, úgyhogy korán kelünk.-küldtem egy ezer wattos mosolyt felé és kacsintottam egyet.

-Milyen meglepetés??Várj!Korán kell kelni?Milyen korán?-húzta fel a szemöldökét és kiskutyaszemeket vágott.

-Az titok és nagyon korán.-mosolyogtam még mindig és felhúztam a szobájába.

-Oké!Én akkor megyek is fürödni.-kezdett el turkálni a szekrényben, majd kihúzott belőle egy hosszú pólót és egy fekete franciabugyit, mire felcsillant a szemem.

-Mehetek én is?-küldtem felé egy szédítő mosolyt, de úgy tűnik, most nem hatotta meg.

-Nem.-kacsintott rám, majd eltűnt az ajtó mögött.Én is lefürödtem és Vivi egyenletes légzésére aludtam el.

*Vivian*

-Kicsim!-szólongatott Zayn édesen csengő, mély hangján, miközben egy puszit nyomott arcomra.

-Igen?-suttogtam neki és szemeim még mindig csukva tartottam.-Mondjad!-mosolyodtam el, mert arcomon éreztem csiklandozó szuszogását.

-Készülnünk kell.-dörmögte és elkezdte simogatni az arcom.

-Csak egy percet kérek még!-nyöszörögtem, de nem igazán hatottam meg.

-Mennünk kell!Már így is késésben vagyunk.-nyafogott mellettem, majd rám mászott és ajkait az enyémekre nyomta.Szenvedélyes csókcsatákba kezdtünk és most én szakítottam meg ágybeli jelenetünket.Ügyesen kicsusszantam alóla és kimásztam az ágyból.Ép indulni akartam a fürdőbe, amikor Zayn elkapta a kezem és hosszú ujjait csuklómra fonta, majd visszarántott magára.

-Mit csinálsz?-suttogta ajkaimba, miközben szemeivel az enyémet bűvölte.

-Mennünk kell!Már így is késésben vagyunk!-utánoztam hangját, mire felhorkant.

-Nem is ilyen a hangom.-miközben beszélt ajkai enyémet súrolták és a szívem százzal vert.

-Pontosan ilyen.-mosolyogtam rá, mire megfogta a derekam és a hátamra fordított, így újra Ő volt felül.

-Nem igaz.-éppen kezdtem volna bele tiltakozásomba, de Ő gyorsabban reagált és megcsókolt.Hosszú, követelőző csók volt, de most Ő szakította félbe.-Igazad van, tényleg indulnunk kéne.-mosolyodott el, majd távozott a fürdőajtón keresztül.Óriási vigyorral az arcomon indultam el a konyhába és csak a lépcsőn vettem észre, hogy mennyire sötét van,A konyhában az órára pillantottam, ami 4:35-öt mutatott, mire sikkantottam egyet és hangos dobbantásokat hallottam meg, amiből arra következtettem, hogy Zayn bukdácsol le a lépcsőn.-Mi történt?Vivi, jól vagy?-hallottam meg hangját, majd kinyitódott az ajtó és megjelent a tulajdonosa is.

-Cseszd meg, Zayn!Mi mi a szart csinálunk fél ötkor?-néztem rá, mire mosolyogni kezdett.

-Én is szeretlek.Majd meglátod.-kacsintott rám és a pulthoz lépett, hogy kávét csináljon.Felszaladtam a szobába és gyorsan megmosakodtam.Kihúztam a szemem és tettem fel szempillaspirált, majd elmentem a szekrényemhez ruháért, ahol már Zayn várt teljesen elkészülve.Tágra nyílt szemekkel figyelte, hogy mit művelek.

-Ne nézz így rám!Mindjárt kész vagyok.-nyafogtam neki, miközben a szekrényemben turkáltam-Egyre kevesebb ruhám van.-mosolyogtam rá és kivettem egy fehér rövid gatyát egy rózsaszín kötött pólóval.

Gyorsan felöltöztem, amit Zayn örömmel nézett végig, majd lehúzott az emeletről.Az előszobába felvettem egy fehér topánt és egy fehér táskát.Beültünk a kocsiba és kihajtottunk az udvarból.Lehunytam a szemeim és hátradőltem a bőr ülésben.10 perc múlva megálltunk és én kíváncsian néztem ki az ablakon.

-Repülőtér?-hangom pár oktávval feljebb csúszott, mikor megláttam az óriási épületet.-Utazunk valahova?

-Jó következtetés.-kacsintott rám, majd kiszállt a kocsiból.