15.fejezet~Nem kell ide szerelem, van nutella

*Vivian szemszöge*
Lassan eljön október 16.Barbi szülinapja.Egy óriási meglepivel készülünk a srácokkal.El fogunk egy napra utazni heten Görögországba azért, hogy elhozhassuk Barbit Londonba.Persze csak ha ő is szeretné.Tehát ezt kapja tőlünk ajándékba, hogy hozzánk költözhet.Már nagyon várom.Remélem örülni fog neki.Annyira hiányzik nekünk ez a hülye gyerek.Hihetetlen.Sok minden történt ebben az egy hónapban.Nika és Lou nagyon jól kijönnek egymással.Már mondhatnám azt is, hogy járnak.Szerintem aranyosak együtt.Harry ugyanolyan hülye, mint az általánosban volt.Semmit sem változott.És nagy meglepetésemre még mindig imád meztelenkedni, mint régen.Nika mesélt neki egy pincérnőről, Dorothyról és elment az étterembe, hogy randira hívja.Szerintem ez aranyos volt tőle.Már volt 4 randijuk és a lány egész jófej.Liam túl lépett Daniellen, ami azt illeti szerintem elég hamar.Persze ebben óriási szerepet játszott Lori is.Igen Liamet bemutattuk Lorennek és már túl vannak a második randin.Liam állandóan róla beszél.Teljesen belezúgott a csajba és Lori sincs ezzel másképp.Niall is boldog mostanság, mert szereztünk neki is barátnőt, méghozzá az osztálytársunkat Rose Ryant.Szerintem jól alakul a kapcsolatuk, habár még csak egy randin voltak hivatalosan, de nagyon sokat találkoznak.A múlthéten megismerhettük Louis egyik legjobb barátját(MBFF-jét by:ZsófixD), aki furcsa módon egy gyönyörű szőkeség, Sophie.Iszonyat jófej és olyan hülye mint mi.A két répazabáló mókamester mindig feldobja a napomat.Egyszóval jól kijön vele mindenki.Zaynnel és velem valami fura, felfoghatatlan dolog történt.Azt hiszem ezt hívják szerelemnek.Bármit megtennék érte, folyamatosan rá gondolok.Nem tudom kiverni a fejemből és az igazat megvallva nem is akarom.Csodálatos dolgokon megyünk keresztül.Teljesen úgy érzem, mintha szétválaszthatatlanok lennénk, mintha összetartoznánk és szerintem ez így is van.Már megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, amire én gondolkozás nélkül igent mondtam, de ezt még nem hoztuk nyilvánosságra.Ma reggel Zaynnek korán el kellett mennie Louissal és Niallel a stúdióba és persze Nika is velük tartott, mert Louval szinte már elválaszthatatlanok.Én pedig itthon maradtam ezzel a két megbocsájthatatlanul hülye fiúval.Egy ideig lent voltunk a nappaliba és tv-t néztünk, míg Harry ki nem találta, hogy menjünk ki úszni a teraszi medencébe.Mivel tudtam, hogy nem igazán van választásom, mert vagy elmegyek átöltözök bikinibe és úgy fürdök vagy ruhástul dobnak be.Gyorsan mindenki felszaladt a szobájába, hogy átöltözzön és élvezhessük a meglepő mai napi meleget.Elővettem egy csíkos bikinit és bementem a fürdőbe átöltözni.Még magamra csavartam egy törülközőt és kimentem a szobánkba.Egy lány nézelődött a mi szobánkba.Talán a fiúk egyik barátja.
-Segíthetek valamiben?-kérdeztem meglepetten, mire felém fordult.
-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem!Mit keresel te a barátom szobájában?-végül is most miről beszél?
-Öhm...szerintem ajtót tévesztettél.Ez Zayn szo...-óriási felháborodással szakított félbe.
-Pontosan tudom, hogy ez Zayn szobája!-kiabált rám én meg csak értetlenül bambultam rá.Zaynnek barátnője van?De ez lehetetlen.Szeret engem, vagyis azt hittem, hogy szeret engem.-Hol van?
-A stúdióban.-mondtam, mire ő az ajtóhoz sétált, de még visszafordult.
-Amikor visszajövünk-hangsúlyozta ki a többesszámot-, már nem akarlak itt látni!-kiabált és szaladt ki az ajtón.Nem mintha ezután én itt szeretnék maradni.Köpni-nyelni nem tudtam.A szívem mintha már nem dobogna tovább.Zayn éltett és van valakije rajtam kívül?!Arcomon egyre több könnycsepp folyt végig, ami szinte perzselte a bőrömet.A lábaim feladták a harcot.Összeestem a szoba közepén és sírtam.A szívem darabokra hullott.Először éreztem egy kapcsolatot ilyen komolynak és, akkor is kihasználtak.Már vagy fél órája feküdhettem a szoba közepén, amikor Liam és Harry lépett be, gondolom a teraszról.Pontosan nem tudom, mert nem akartam, hogy sírni lássanak.Habár Harry már több százszor látott sírni, de ez most más volt.Mindketten mellém térdeltek és a hátamat kezdték simogatni.
-Jól vagy?-kérdezték egyszerre aggodalmas hangon.
-Nem.-nyögdécseltem, miközben felálltam és az ágy mellett heverő táskámhoz léptem.Gyorsan belepakoltam mindent, ami a kezembe került és az enyém volt.-Mondjátok meg neki, hogy nem akarom többet látni!-Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és az előszobába magamra vettem egy papucsot és így bikiniben, magam köré egy törülközővel csavarva ültem be a kocsimba és hajtottam haza.Egész úton sírtam és akárhogy is próbáltam nem bírtam abbahagyni.Gyorsan átöltöztem, elrohantam a konyhába egy doboz fagyiért.Elég nagy volt a választék, de tudtam, hogy melyiket szeretném, mert a többiben karamella volt és Nikával rossz emlékeink vannak a karamellás fagyiról.Befeküdtem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Épp egy sírós film ment és ez pont jól jött, mert így könnyeimet a filmre foghattam.Amikor kivégeztem két doboz fagyit és megnéztem félig egy filmet megcsörrent a telefonom.Nika volt az.Nem igazán volt kedvem beszélni senkivel, de ha nem veszem fel beparázik és haza jön, mert gondolom már megtudta ezt a Zaynes dolgot.
-Mondjad!-szóltam bele nem túl kedvesen a telefonba.
-Élsz még?Haza menjek vagy egyedül maradnál?-kérdezte aggódva.
-Igen élek, másként nem beszélnénk.És ha nem baj inkább egyedül maradnék.-próbáltam egy kis életet csempészni a hangomba több-kevesebb sikerrel.
-Hát jó.A konyhában a müzlik mellett van Nutella.Az mindig segít.-erre kénytelen voltam elmosolyodni.
-Nem kell ide szerelem, van Nutella.Én hagylak is.Szórakozz kicsit Louval.Szia!-erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd ki is nyomtam a telefont, mielőtt elsírnám magam.Elmentem a kalória bombámért a müzlikhez és mellé még vettem egy kanalat, hogy az egészet meg tudjam enni.Szemeim vörös színben pompáztak és fel voltak dagadva a sok sírástól.Amikor a film végére értem és meghalt a főszereplő lány megint eleredtek a könnyeim, de a csengő félbe szakított.Pár másodpercig gondolkodtam, hogy ilyen külsővel kinyissam-e, de rájöttem, hogy a kapun csak ismerős tud bejutni, tehát nem érdekel, hogy hogyan nézek ki.Kinyitottam az ajtót és az a személy állt az ajtóban, akit most végképp nem akartam látni.
-Mit keresel itt?-kérdeztem a szememet a földre szegezve, mert tudtam, hogy ha Zayn szemébe nézek, akkor mindennek vége..
-Téged.-mondta szomorú, de határozott hangon.Még mindig a földet kémleltem és csak így voltam képes beszélni hozzá.
-Sajnálom, de én ezt nem bírom.-gyorsan becsaptam az ajtót mielőtt megakadályozhatna benne és felrohantam a szobámba.Befeküdtem az ágyba és lassan álomba sírtam magam.


*Zayn szemszöge*
Amikor becsukta az orrom előtt az ajtót, valami összetört bennem.A szívem volt az.Darabokra hullott.Még csak meg sem engedte, hogy megmagyarázzam.Mondjuk szerintem én is így reagáltam volna.Nem mozdultam az ajtóból.Ott álltam fél órát még, majd leültem az ajtó mellé és vártam.Igazából nem is tudom, hogy mire, de vártam.Elővettem a telefonom és a virágbolt számát tárcsáztam.Rózsákat rendeltem életem értelmének.Pontosan annyit, amennyi órája ismerem.1033 rózsát-1032 igazit és egy műt-vettem.


*Vivian szemszöge*
Reggel korán keltem, de nem tudtam visszaaludni ezért felöltöztem és ember formájúvá változtattam magam.Lepattogtam a konyhába és szomorúan nyugtáztam, hogy csak müzli van itthon.Ettem egy kicsit, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni.Felkaptam a táskám és elindultam a boltba.Amikor kiléptem a szabadba Zaynt pillantottam meg, amint az ajtó mellett ül.
-Te az egész éjszakát itt töltötted?Megőrültél?!-kérdeztem meglepve Ő pedig felpattant a földről.
-Az egész életemet itt tölteném ha azzal elérném, hogy megbocsáss!Sajnálom!Már rég szakítottam vele csak kicsit megkattant.Szeretlek!-biztos voltam benne, hogy komolyan gondolja, ezért odaléptem hozzá és megcsókoltam.Erőteljesen hozzám simult, majd belemosolygott csókunkba.Amikor elváltunk egymástól lehajolt és csak akkor vettem észre, hogy több szász rózsa hever a földön.Felvette a kezembe nyomta, majd a háta mögül elővett még egyet.Az az egy mű volt.Azt is odaadta, már alig bírtam fogni, majd azt mondta:
-Szeretlek, míg az utolsó el nem hervad!-a vigyor az arcáról nem tűnt el.Megfordultam és visszamentem a házba, de most Ő is jött velem.Letettem a virágokat a konyhapultra, majd visszafordultam hozzá.
-Én is szeretlek!-mondtam és ajkaimat az övére tapasztottam.