14.fejezet~Baby you light up my world..

Sziasztok!

Itt az új rész:P Szeretnélek arra kérni titeket, hogy kommenteljetek, a tetszik nem tetsziket is lehet használni és csillagozni is lehet:)Nagyon megköszönném, mert szeretném tudni, hogy mi a véleményetek:$ Remélem fogtok írni:D

Csók<3

*Dominika szemszöge*
Elég unalmas volt a suli.Egész nap arra vártam, hogy haza mehessek és készülődhessek az esti randimra.Már nagyon izgatott voltam.Az utolsó órám töri volt, de nem igazán figyeltem, mert azon gondolkodtam, hogy mit fogok felvenni a vacsira.Jelenleg valahogy most az egyik ruhám sem tűnt elég jónak ahhoz, hogy Louis mellett viseljem.Valamit ki kéne találnom.Talán szólok Vivinek, hogy suli után menjünk el vásárolni.De nem is tudom, hogy hova megyünk.Gondolom valami elegáns helyre és ehhez nincs semmi jó ruhám.Most már biztos, hogy el kell mennünk vásárolni.Gondolatmenetemet egy papírgalacsin hátamon való becsapódása zavarta meg.
-Mi van?-horkantam fel hirtelen, mire az egész osztály rám nézett és mindenki röhögni kezdett.Annyira bele voltam mélyedve gondolataimba, hogy el is felejtettem, hogy órán vagyok.-Elnézést Mr.Fox!-néztem fel a töri tanáromra, aki elég morcosan bámult rám.
-Örülnék, ha az órámat nem álmodozással töltené el, Miss Rowling!-mordult fel, majd folytatta óráját, én pedig hátra fordultam megnézni, ki volt a 'támadóm'.Ki más lett volna, mint az én drága barátnőm, Vivi?!Eltátogtam neki egy köszi félét, mert ha nem dob meg, akkor szerintem a tanár teszi meg.Elővettem egy lapot, rá firkantottam, hogy 'Suli  után shopping!', majd hátra küldtem Vivinek.Nem telt bele egy percbe sem a papír már vissza is jött a feladójához.Csak annyi állt rajta, hogy 'Miért?' Vivi kézírásával.Intettem egyet a kezemmel, hogy majd óra után mindent megtud és a tanárra próbáltam koncentrálni, de épp megszólalt a bűvös hangú csengő és mindenki felpattant a helyéről.Én pedig hátra balettoztam Vivihez.
-A randihoz kell valami jó ruha!-kiáltottam el magam egy óriási vigyor kíséretében.
-De van csomó cuccod.-mondta elég elgyötört fejjel.Úgy tűnik nincs kedve vásárolni.-Akkor adok én egy ruhát!Úgy jó lesz?-kérdezte meglátván fanyar arckifejezésem.
-Tökéletes!-kiáltoztam és örömömben ugrálva ráncigáltam ki a kocsihoz.Amint hazaértünk felpattogtam a szobámba, de előtte még szóltam Vivinek, hogy keressen nekem egy tökéletes összeállítást estére.Az emeleten leültem az ágyra, majd hátradőltem, de valami keményet éreztem magam alatt.Nem vettem észre, hogy Lou a szobában van és sikeresen ráfeküdtem a lábára.
-Bocsi!-mondtam neki félénken, de le nem szálltam volna róla.Így feküdtünk csöndben 16 óráig, amikor Lou szólalt meg.
-Tényleg szeretsz?-köpni-nyelni nem tudtam a kérdésétől.
-Mi az, hogy tényleg?-kérdeztem rá arra, amin nagyon megakadt a fülem.
-Öhmm.Hát...tudod..én...nem-dadogott össze-vissza, mire egy szúrós pillantással illettem.-Jó.Hát reggel hallottam azt, amit Niallnak mondtál.Hogy SZERETSZ.-emelte ki az utolsó szót, amitől kicsit összerándult a gyomrom.Mi van, ha Ő nem szeret? Akkor összetörnék.Nem biztos, hogy túlélném.A szívem darabokra törnek.De akkor miért hívott volna el, ha nem tetszenék neki?
-Ezt mondtam volna?-kérdeztem bután, mire felvonta egyik szemöldökét.-Jó, igen!Igaz!-pirultam bele az igazságba Ő pedig nevetni kezdett.Felálltam és az ajtóhoz siettem.Pontosan ettől féltem, hogy kinevet.Már a kilincset akartam lenyomni, de Louis a kezem után nyúlt és hosszú ujjait csuklómra fonta, majd szembe fordított magával.
-Örülök, hogy nem csak én érzek így.-mosolygott rám, majd egyre közelebb került az arca az enyémhez.Szívem gyors vágtába kezdett.Az ajtónak nyomott.Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz.Számba haraptam.Már alig vártam, hogy megcsókoljon, de nem tette.Elhajolt mellettem és egy puszit nyomott az arcomra. -Várom már a nyolc órát.-kacsintott és távozott a szobából.Óriási vigyorral az arcomon mentem át Viviékhez.Zayn a barátnőm hátán lógott, Vivi a szekrényben turkált.Észre sem vették, hogy a szobában vagyok.
-Nem láttál itt egy nagy dobozt?Az volt ráírva, hogy Gucci.-hát igen a kedvenc boltunk.Nem tudom mit keres ennyire.Szinte már a haját tépi.
-Amin egy masni volt és két csoki kosár?-válaszolt kérdéssel Zayn, mire Vivi nagyban bólogatni kezdett.-A doboz a nagy szekrényben van, a csokit meg megettem.-mondta elismerően.Ezek szerint finom volt.
-Basszus!Az Nika szülinapi ajándéka volt!-akadt ki egy kicsit Vivi, mire Zayn röhögni kezdett.-Malik, el fogsz velem jönni csokit venni!Tudod milyen nehéz volt megállni, hogy ne vegyek magamnak 6kilót?!De ugye Barbiét nem etted meg?-tért gyorsan a menthetőre, de Zayn csak tovább röhögött, ami azt jelentette, hogy annak is annyi.Remek!Tehát megette a csokimat.Ebből háború lesz, úgy érzem.-Hozd ide!Léci!-a fiú szinte egy perc alatt vissza is ért a kezében egy dobozzal, amiért Vivitől kapott egy gyors szájra puszit.
-Khm.-köhögtem fel kínomban, hogy észrevegyenek.Mindketten rám néztek, majd Vivi a dobozzal felém indult.
-Amint hallhattad, valaki megette a csokidat.-sóhajtott fel vigyorogva és Zaynre szegezte szemét, majd rám nézett egy bocsánatkérő tekintettel.-De azt hiszem ez tökéletes lesz a fekete cipőddel az esti randira.Igazából szülinapodra akartam odaadni, de most van rá szükséged.-kezdett el csacsogni, miközben átadta az ajándékom.Izgatottan vettem el tőle és nyitottam ki.A doboz egy piros testhezálló, pánt nélküli, szív alakú kivágással rendelkező ruhát rejtett.Visszatettem a tetejét és Vivihez léptem.Megöleltem és egy óriási puszit nyomtam az arcára, erre Zayn valami olyasmit mormogott, hogy 'csaj pornó', de a kaján vigyor egyből lefagyott az arcáról, mikor Vivi hasba vágta elég erősen.
-Köszönöm!Köszönöm!Köszönöm!Hatkor gyere át,  léci!Segíts készülődni!És sok szerencsét ehhez a hülye gyerekhez!-néztem rá hálálkodva, majd egy kacsintás kíséretében, az ajándékommal a hónom alatt, kiléptem az ajtón.Berontottam a szobámba és az ágyra tettem a dobozt, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy késő délutáni ebédet csináljak, mert aznap én voltam a soros.A konyhában csak a hűtőben kotorászó Niallt találtam.Ki más lett volna, mint ő?!Mellésettenkedtem és egy jó erőset a hátára csapta, akkorát hogy még a kezem is bele sajdult, mire egy lányokat megszégyenítő hangot hallatott és lefejelte a hűtőt.Én pedig próbáltam visszatartani a kitörni készülő nevetésemet.
-Aúú!Ezt most miért kaptam?-kérdezte durcás arcot vágva.
-Csak.-igazából én sem tudtam az okát.-Mindjárt csinálok kaját.Várd meg!-adtam ki a parancsot, majd elkezdtem kipakolni a hűtőből.
*18:00-kor*
-Szerintem nem kell erős smink.Így is gyönyörű leszel.-trappolt be a szobámba Vivi és leült az ágyra.
-Jó!Most elmegyek hajat mosni addig gondold végig, hogy milyen legyen a sminkem stb.!-csak bólogatott én pedig bementem a fürdőbe.Gyorsan hajat mostam.Vivi minden áron be akarta göndöríteni a hajam és az igazat megvallva nem bánom.Tett fel egy alap sminket, majd felvettem az új ruhám és a fekete magassarkúm.Felkaptam egy fekete angol zászlós táskát, egy fekete gyűrűt és indulásra kész voltam.
                                
Vivi rám mosolygott és elindultunk a nappali felé.Ő ment elől és, amikor a lépcsőhöz értünk felkiáltott.
-Louis!Gyere csodáld meg a csajod, ájulj el és induljatok!-röhögni kezdtünk és lementünk a lépcsőn.Louis lent várt és amint meglátott felcsillant a szeme.Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő hála Vivinek.A párom egy fekete csőgatyában volt és ha jól gondolom Harry fehér pólójában, arra pedig egy zakót vett fel.Amikor az utolsó lépcsőfokhoz értem kinyújtotta felém a karját, én pedig készségesen megfogtam és mellé léptem.
-Gyönyörű vagy!-suttogta a fülembe, mire én elpirultam.
-Te sem panaszkodhatsz.-suttogtam én is, amilyen halkan csak tudtam.Nem bírtam más felé nézni csak Ő rá.A gondolataim vele voltak tele és ez így volt jó.A kijárat felé kezdett húzni.Eldörmögtünk egy sziasztokot és mentünk is az autójához.10 perc múlva meg is érkeztünk egy csicsás étteremhez.Gyönyörű hely volt.Egy eldugottabb asztalnál ültünk, de ez pont tökéletes volt.Így senki sem zavarhatott meg minket.
-Jó estét!Ma én leszek a pincérjük.A nevem Dorothy.-jött oda hozzánk a pincérnő, de én nem néztem fel rá csak Louist bámultam.Egész vacsora alatt beszélgettünk.Nagyon aranyos volt Louis.Néha elsütött a pincérnek olyan poénokat, hogy 'Dorothy pincérnő, rendelhetnénk?!' és hasonlók.Szegény lányt a végére teljesen lefárasztotta, de szerintem megérte, mert elég nagy borravalót kapott.Dorothyt folyamatosan bocsánatkérő pillantásokkal illettem, mire ő csak mosolygott.Kb. 22:30 körül Lou fizetett és felajánlotta, hogy menjünk el sétálni.Elég sokat beszélgettünk, jobban megismertük egymást.Egy kihalt parkban leültünk egy padra és Louis énekelni kezdte a What makes you beautifult.Amikor Harry szólójához ért, felállított maga mellé, két kezébe vette arcom, szemeimbe nézett és úgy énekelt.
Baby you light up my world like nobody else 
The way that you flip your hair gets me overwhelmed 
But when you smile at the ground it aint hard to tell 
You don't know Oh Oh
 You don't know you're beautiful.
Amikor végzett még közelebb hajolt hozzám.Ajkaink súrolták egymást, de habozott.Még várt.Éreztem, ahogy a szájába harap.Nem bírtam tovább.Ajkaimat az övére tapasztottam, mire Ő kezeit a derekam köré fonta.Amikor eltávolodtunk egymástól, óriási vigyor ült ki mind kettőnk arcára, majd folytattuk a sétánkat.Mivel eléggé lehűlt a levegő fázni kezdtem, amit ő is észrevett és odaadta a zakóját.Tömény Louis illata volt, ami elég szédítő tud lenni.Megfogta a kezem és tovább sétáltunk az éjszakába, majd hajnali kettőkor hazaértünk, megfürödtünk és egymás karjaiban aludtunk el.