18.fejezet~Nincs többé...

Hali emberek!

Itt is vagyok a kövivel^^Ezt a részt a Lorent alakító lánynak ajánlom*__*

Remélem tetszik neki:)

Nem igazán szoktam bevezetőt írni, de mostantól fogok és minden részt ajánlom valakinek:P

Örülnék pár kominak vagy 'Tetszik' 'Nem tetsziknek':D

I love you all<3

Ja igen!Majd el felejtettem, majdnem túl vagyunk a 2000 látogatón:D

És van 5követőm*___*tudom, hogy nem túl sok, de nekem ez is jó:)köszönöm annak aki követ<3

Amúgy twitterről is lehet követni:)

Na jó nem írok tovább:P

jó olvasást:D

Csók<3

*Vivian szemszöge*


 Amikor Liam felszaladt az emeletre, azt hittem, hogy ez a legnagyobb bajom, de megszólalt a telefonom és szörnyű hírt közöltek velem.

-Igen?-tettem fülemhez a telefont.

-Jó napot!Vivian Earth-vel beszélek?-hallottam meg egy rekedtes hangot a vonal túloldalán.

-Igen, én vagyok az.Miben segíthetek?-mondtam diplomatikus hangon, mire minden szempár rám szegeződött.

-Sajnálattal kell közölnöm, hogy az édesanyja elhunyt.Részvétem.-nem bírtam tovább.Szemeimből könnyek törtek ki, lábaim remegni kezdtek.Zayn gyorsan odasietett hozzám és átkarolta derekam, én pedig kezébe nyomtam a telefonom.Már nem hallottam semmit.Teljesen magamba roskadtam.Valahogy a kanapéra kerültem, de még magam sem tudom pontosan, hogyan.Csak sírtam és sírtam, miközben Zayn nyugtatni próbált.Mindenki körülöttem legyeskedett és engem figyeltek.Könnyeim égették arcomat.Nem bírtam abbahagyni a sírást.

-Barbi, hívj egy orvost!-ellenkezni akartam, de még erre sem volt erőm.Fél óra múlva magamra hagytak a többiek az orvossal, hogy megvizsgálhasson.Zayn is itt hagyott, amit nem igazán akartam, mert attól féltem, hogy nem jön vissza.Tudom, hogy ez hülyeség és csak a konyhába ment ki, de én mégis így éreztem.Az orvos csak azért kellett, mert elvileg elájultam, de én nem emlékszem erre.Miután alaposan megvizsgált, azt mondta, hogy kisebb idegösszeomlásom volt és, hogy sokat pihenjek.Minden mozdulatomat figyelték, hogy nehogy felálljak és megerőltessem magam.Mondtam Zaynnek, hogy ott maradok a temetésig és még úgy is meg kell várjam Kristie nénikémet, mert hivatalosan még 3 hónapig ő lesz az öcsém és az én gyámom.Gondolom így Dany Los Angelesbe fog költözni és én még kevesebbet fogom látni.Visszatérve Zaynre, azt mondta, hogy ő is marad és ezáltal a fiúk is.Meg kell szerveznem anyu temetését és aztán visszatérünk Londonba.

*Temetés napja*

Már negyedik napja, hogy itt vagyunk.Mindenki fekete ruhában ült a nappaliban és magába roskadva gondolkozott.Vége a temetésnek, ami kész katasztrófa volt.Kétszer kaptam sírógörcsöt, amire azt mondták, hogy természetes, de a többiek nagyon félnek attól, hogy valami komolyabb bajom lesz.Mindenki elhagyta nappalit, hogy összepakoljanak, mert este utazunk haza.Zaynnel ketten maradtunk.Megfogta a kezem, majd rám nézett.

-Mehetünk?-kérdezte együttérzően, mire én bólintottam és felálltunk.Felmentünk a szobába és nekikezdtem a pakolásnak, de Zayn karjaiba vett és befektetett az ágyba.Az éjjeli szekrényről a kezembe nyomta az altatómat és egy poharat, amiben víz volt.Bevettem a pirulát, majd készségesen belekortyoltam a vízbe.Betakaróztam és lefeküdtem aludni.Zayn még nyomott egy  puszit arcomra és folytatta a pakolást.

 -Kicsim!-keltem fel csilingelő hangjára, amitől egész jó kedvem lett-Fél óra múlva indulunk!-villantotta rám féloldalas mosolyát, amitől azt hittem, hogy helyben elolvadok.Lecipeltük a cuccokat, vagyis inkább Zayn cipelte én meg néztem, majd bepakoltunk a taxiba és kimentünk a reptérre.Felszálltunk a repülőre és teljes mértékben magam mögött hagytam a múltamat.Örökre.


*Liam szemszöge*


Amíg Görögországban voltunk, meg sem mertem mukkanni.Egyrészt nagyon bántam, amit tettem, másrészt Vivi minden nap a szememre vetette.Teljes mértékben megértem, hisz a barátnőjéről van szó, de nem direkt csináltam és szerintem így is eléggé rábasztam, nem kell még neki is fokozni.Muszáj volt tűrnöm azt, amiket mondott, mert magamnak csináltam a balhét és tudom, hogy az anyukájának a halála is rátett egy lapáttal nála. A bűntudat már, majdnem kikészített, mert nem mondtam el Lorennek, de szemtől szembe akartam ezt lerendezni, nem pedig telefonon.Amikor leszállt a gépünk, mindenki felhúzta a kapucniját és felvette a napszemüvegét.Harry megfogta Barbi kezét, Zayn Viviét, Louis Nikáét, Niall pedig odajött hozzám és megfogta az enyémet, majd elkezdett röhögni.


-Nem hagylak egyedül.-mondta komolyra fordítva a szót.Tudtam, hogy mire gondol.Bármi is történjen köztem és Lori között, ő mellettem fog állni.Rámosolyogtam és folytattuk utunkat.A bejáratnál megláttam Lorent, amint ép engem keres.Mármint remélem, hogy engem keresett.Amint meglátott, mosolyogni kezdett.Szerintem a többiek nem vették észre, mert tovább röhögcséltek.Már csak pár méter választott el tőle, aztán megláttam, hogy ott van Rose és...és...Dorothy.Róla teljesen megfeledkeztünk, vagyis inkább Harry feledkezett meg róla.Itt mi lesz.Niall elengedte a kezem és odarohant Rosehoz.Loren hozzám lépett és megcsókolt, amit én félénken viszonoztam, majd átkaroltam a derekát és a többiekre néztem.Dorothy sírni kezdett, miközben Barbi értetlenül állt.Harry pedig össze-vissza beszélt.


-Dorothy...én...nem...ő...én nem téged szeretlek...-nyögte ki, mire Dorothy elrohant.Barbi kérdőn nézett rá, majd elengedte a kezét és Vivi mellé lépett.


-Megyünk már?-kérdezte türelmet nem tűrő hangnemben.Mindenki halkan elindult a taxihoz.Felkísértem Lorit a szobámba.Leült az ágyamra és maga mellé húzott.Arca vészesen közeledett felém.


-Ne.-mondtam, mire elhúzódott.


-Mi a baj?-kérdezte aggódó hangon.


-Tudod, mondtam, hogy meg kell beszélnünk valamit?!Emlékszel?-lassan bólintott, én pedig mély levegőt vettem és folytattam.-Barbi szülinapi buliján ittam, nem túl sokat, de ittam és mivel nem szoktam ezért eléggé kiütött és volt az a lány...-nyögdécseltem neki, de félbeszakított.


-Megtörtént?-kérdezett rá kétségbeesetten és szeméből könnyek indultak útra.Nem bírtam megszólalni, akartam, de a szavak a torkomon akadtak.Csak bólintottam és szavakat próbáltam formálni a számmal, de nem bírtam.Eltátogtam egy szeretleket és szemeimet szúrni kezdték a könnyek, de nem engedtem a gyengeségnek.


-Én is.-suttogta.Az ágyra feküdt és a plafont kezdte kémlelni-Akartad?


-Nem.Én teljesen be voltam rúgva.Tudom, hogy elbasztam az egészet és sajnálom.Te voltál a legjobb dolog az életemben.-felült és mélyen a szemembe nézett.Szenvedélyesen megcsókolt én pedig megfogtam a derekát, kicsit megemeltem és az ágyra fektettem, csókunkat félbe nem szakítva.Levette a pólómat, majd én is az övét.Megszabadultunk minden ruhánktól és jelképesen kibékültünk.