5.fejezet-A találkozás

*3 órával később, Dominika szemszöge*
-Jó volt újra látni!-mondta Lori Vivinek-És Nika igazán örülök, hogy megismertelek.Remélem még talizunk!Sziasztok!-köszönt el tőlünk óriási mosollyal a száján.
-Mindenképpen.Szia!-sipítottam neki vissza.Vivi egy hello kíséretében szaladt fel a szobájába.Egészen megkedveltem Lorit.A délután további része csendesen telt el.Vacsira összeszerencsétlenkedtünk egy kis gofrit és elmentünk aludni, mert holnap szeptember elseje van és kezdődik a suli.
*Reggel, Vivian szemszöge*
Teljesen be vagyok zsongva.Nagyon izgulok, hogy milyen lesz a suli.Remélem nem fognak sokan utálni.Ugrálva mentem le a konyhába, ahol Nika már javában reggelizett.
-Jó reggelt!-köszöntött tágra nyílt szemekkel.Nem igazán értette, mitől vagyok így felpörögve.
-Reggelt!-mosolyogtam rá.
Mikor mindketten elkészültünk, megbeszéltük, hogy az én kocsimmal megyünk, mert ahogy láttam Nika még nem kelt fel.Ez a suli is olyan volt, mint a többi.Voltak a menők meg a senkik.Mi még jelenleg nem tartoztunk sehová, de az osztályba hamar beilleszkedtünk.Kb. mindenkivel beszélgettünk kicsit.Nika már talált is magának egy srácot.Adamat nézte ki, a focicsapat kapitányát.Egész nap őt stírölte.Az utolsó szünetben éppen Barbit akartuk felhívni, amikor Adam lépett oda hozzánk.
-Sziasztok!Adam vagyok.Csak azt szeretném kérdezni-itt felém fordult és egy 250wattos mosolyt villantott fel-, hogy nem lenne-e kedved ma délután randizni velem?!-én csak meredtem rá ez most komoly?Valahogy le kell koptatnom.
-Öhmm.Hát, tudod én ma nem iga...-épp kimondtam, volna a bűvös nemet, mikor Nika félbeszakított.
-Persze, hogy van kedve!Legyél négykor a King streeti Starbucksban!Szia!-válaszolt helyettem Nika és elindult a termünk felé engem is magával rángatva.
-Te megőrültél?Én nem akarok randizni ezzel a sráccal!Ha nemet mondtam volna ta...-nem hagyta, hogy befejezzem kioktatását.

-Nem, nem őrültem meg, szerintem inkább te őrültél meg!Itt van a suli leghelyesebb sráca, elhív randizni te meg nemet akarsz rá mondani?!Ezt nem hagyhattam és ne gyere azzal a kifogással, hogy ha nemet mondasz, akkor engem hívott volna el, mert ez nem igaz!-hordott le engem.Mázlimra megszólalt a csengő és belépett a tanár az ajtón, ezért a helyünkre kellett ülnünk.Az óra gyorsan elment és sietnünk kellett Nika szerint haza, mert el kell készülnöm a randira.

-Hogy tervezted, mi lesz rajtad?-nézett rám csillogó szemekkel és azt várta, hogy azt mondjam nem tudom azért, mert ő akart felöltöztetni engem.

-Hát-húztam el a magánhangzót-, úgy terveztem, hogy ebben a ruhában megyek.-mutattam magamra.

-Nem gondolod komolyan, hogy abban a ruhában mész randizni, amiben suliban voltál?!-akadt ki rám teljesen és a gardróbomba húzott.Elég sok ruhám van, de neki még is csak két perc kellett ahhoz, hogy kiválassza a szerinte tökéleteset, ami egy fekete tűsarkúból, egy fekete.kék ruhából, egy kék táskából és fehér blézerből állt.Nika még rám aggatott pár karkötőt és kész volt az öltözékem.Aztán mindenáron azt akarta, hogy göndör legyen a hajam, ezért be kellett göndöríteni.Egy alap sminket tett csak fel nekem.Végre valami, amiben nem túloz.

Háromnegyed négyre el is készültem és úgy gondoltam, hogy gyalog megyek, mert nem lakom messze a King streettől.

-Jó legyél!Normálisan viselkedj a sráccal!-kiabált utánam Nika az ajtóból, de én ügyet sem vetve rá csak előre néztem.Rosszabb, mint egy anyuka.És még azt is mondta, hogy nem kell hazamennem feltétlen.Útközben még nézelődtem kicsit, mert rövidebb volt az út, mint gondoltam.

*Starbucksban*

Még mindig várok.Bár nem tudom miért.4-re volt megbeszélve és most 5:30 lesz pár perc múlva.A suli focicsapatának a kapitánya, Adam minden lány álma és engem elhívott randizni, de csak a barátnőm kedvéért jöttem el.Adam nem az én stílusom.Helyes, de nem nekem való.Magas, izmos fiú, barna hajjal és szintén barna szemekkel.Egyszóval tökéletes, de nekem mégsem kell.A gondolatmenetemből egy srác zökkentett ki.
-Csak így egyedül?-kérdezte miközben helyet foglalt a velem szemben lévő széken.Nem zavartatja magát, mit ne mondjak.Nem néztem fel, inkább csak továbbra is a kávémat kavargattam és néztem, ahogy a habból fura formák alakulnak ki.
-Nem, várok valakit.-mondtam szomorkás hangommal, de azonnal rájöttem hogy nem kellett volna, teljes csődnek éreztem magam.
-Ne haragudj, nem tudtam!-pattant fel gyorsan az asztaltól.Végre!Észrevette magát.Kicsit udvariatlanság szó nélkül leülni egy ismeretlen asztalához.Viszont a hirtelen mozdulatára felnéztem, de nem kellett volna.Ez a fiú...elállt a lélegzetem.
-Másfél órája itt kéne lennie,de nincs, tehát nem hiszem, hogy elfog jönni ennyi késés után, ezért nyugodtan visszaülhetsz, ha gondolod.-a szemei felcsillantak és leült.
-Nem értem hogy, hogyan hagyhat valaki cserben egy, ilyen gyönyörű lányt.-azt hiszem elpirultam.Arcára kiült a sajnálat.Pontosan ezt nem akartam.Utálom, ha valaki sajnál.
-Mintha minden csak a külsőn múlna.-vetettem oda neki flegmán, amit rögtön meg is bántam.Nem akartam bunkó lenni vele, csak azért mert egy hülye gyerek felültetett.Látszott rajta, hogy szeretne megvigasztalni, csak nem tudta hogyan kezdjen bele.Ha tudná, hogy szimplán a jelenlétével megnyugtat, azt már nem tudom miért, hisz nem is ismerem őt, még csak a nevét sem tudom.
-Ez igaz, de kedves lánynak tűnsz.-mosolygott édesen, amitől majdnem elolvadtam.
-Amúgy Vivi vagyok.-néztem rá nagy szemekkel.A hangja, a gondosan beállított haja, a szája, az orra, a szinte fekete szeme hihetetlenül tökéletesnek tűnt és még kedves is.Csilingelő hangjára eszméltem fel gyönyörű szemeiből, amiben elvesztem.
-Az én nevem pedig...