-Menj már oda!Több ezer ember előtt szoktál énekelni és amikor meglátsz egy szép csajt rögtön beparázol.-hordott le Liam.Igaza van ez csak egy lány.Nem kell félnem!
-Oké!De ha elküld a te lelkeden fog száradni.-közöltem vele és felálltam az asztalunktól.Egy lépés, két lépés...Már mindjárt ott vagyok.Nincs mitől félni.Hajtogattam magamban, hogy vissza ne forduljak Liamhez.Nem, nem fogok megfutamodni.Ránéztem a lányra, az arcán fájdalmat és csalódotságot fedeztem fel.Még ilyen szomorúan is gyönyörű volt.A fejét lehajtotta és a kávéját kavargatta.Leültem a vele szemben lévő székre és mázlimra megtudtam szólalni.
-Csak így egyedül?-na jó!Ez rosszabb, mintha kussban leültem volna mellé és néztem volna nagy szemekkel.És mellesleg mekkora bunkónak gondolhat, hogy engedélyt se kértem, hogy leülhessek?
-Nem, várok valakit.-válaszolt nekem, de még mindig nem nézett fel.Én inkább visszamegyek Liamhez.Láthatóan nem kíváncsi rám.
-Ne haragudj, nem tudtam!-álltam fel és indultam volna Liamhez, de utánam szólt én pedig visszafordultam és végre nem csak a kávét bámulta, hanem felnézett, egyenesen a szemembe.
-Másfél órája itt kéne lennie,de nincs, tehát nem hiszem, hogy elfog jönni ennyi késés után, ezért nyugodtan visszaülhetsz, ha gondolod.-mondta mosolyogva(
-Nem értem hogy, hogyan hagyhat valaki cserben egy, ilyen gyönyörű lányt.-ha jól láttam elpirult, de ebben nem vagyok biztos, mert barna bőrű, ami még jobban megbabonázott, a hajáról, a szájáról, a szeméről és a többiről nem is beszélve.
-Mintha minden csak a külsőn múlna.-ezt szomorúan mondta és, mintha nem is hozzám beszélt volna, inkább csak magának mondaná, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nem csak az ő hibája.Sajnáltam és szerettem volna megvigasztalni, de nem tudtam, hogy hogyan kéne.
-Ez igaz, de kedves lánynak tűnsz.-mosolyogtam rá és próbáltam felvidítani, ami látszólag sikerült is.Egy kis csönd állt be a beszélgetésünkbe és itt volt időm átgondolni a dolgokat.Ez a lány más, mint a többi.Nem sikoltozott, amikor meglátott.Talán nem ismeri a bandát.
-Amúgy Vivi vagyok.-mutatkozott be.Igen tudtam, hogy valamit elfelejtettünk.
-Az én nevem pedig Zayn.-még csak nem is reagált.Biztos, hogy nem tudja ki vagyok.Szeretném elmondani neki, de nem tudom, hogy hogyan fogadná.A délután további részét végig beszélgetéssel töltöttük.Elmesélte, hogy csak egy napja van Londonba és, hogy Görögországból jött egy évre és az egyik barátnőjét pedig otthon kellett hagynia és a másikkal egy óriási házba költöztek.Én a srácokról meséltem neki a legtöbbet, de nem mondtam el neki, hogy híresek vagyunk.Kb. 18órakor Liam megdobott egy sms-sel:'Elmentem!Bejössz neki!L'
Muszáj volt ezen mosolyognom, mire Vivi elég furán nézett, aztán ügyet sem vetve rá elkezdett másról beszélni.Egészen kilencig beszélgettünk.
-Már kilenc óra?!Nekem mennem kéne, vagyis nem biztos.-erre furán néztem rá, mert nem igazán értettem ezt a mondatát.-A barátnőm azt mondta, hogy ma ne menjek haza hanem legyek ezzel a sráccal, aki nem jött el a randira.-magyarázta meg nekem az értetlen arcom láttán.
-Aham.Értem.Hol laksz?-kérdeztem izgatottan és igazából az sem érdekelne, ha az Északi-sark lenne a válasza, én akkor is hazakísérném.
-A Bedford streeten.-hát az biztos, hogy közelebb van, mint az Északi-sark.
-Nem bánnád, ha hazakísérnélek?-féltem egy kicsit a nemleges választól, mert nagyon megtetszett nekem.
-Örülnék ha nem kéne egedül hazamennem.-válaszolta fülig érő vigyorral az arcán.Kifizettem a kávénkat és elindultunk.Útközben csendben voltunk, de ez nem olyan kínos csönd volt, hanem olyan amikor nem kellenek szavak.Ez így volt jó.
-Öhmm...nem lenne gond ha még bemennénk a srácokhoz útközbe, mert félek, hogy szétszedik a házat?!Így legalább megismerhetnének téged is és tudná...-nem hagyta, hogy befejezzem pedig több ezer érvet tudtam volna felsorakoztatni.
-Nyugi, nem kellenek nekem érvek, én szívesen megismerkednék a srácokkal, amit eddig meséltél róluk jól hangzik!!-nagyon megkönnyebültem a válaszától.Az egyik utcánál le akart kanyarodni Vivi, de én elkaptam a csuklóját és magam után húztam gyengéden, de ő megtorpant én pedig hátrafordultam.Közelebb volt hozzám, mint gondoltam.Az arca csak pár centire volt az enyémtől.A lehelete égette a bőrömet.Lopott pillantást vetettem ajkaira és csak még jobban kívántam.Már nem bírtam tovább.Ajkaink egymásra találtak.Kezeimet a derekára csúsztattam és erősen magamhoz húztam, eközben ő a hátamon felvezette az egyik kezét a másikkal pedig a hajamban turkált.Csókunk édes volt, mint a méz.Szánk elvált egymástól, de még mindig erősen szorítottam magamhoz.Homlokomat az övének döntöttem.A szívünk őrülten kalapált és a levegőt is szaporábban vettük.
-Nem szeretném elsietni a dolgokat, de megőrjítesz engem.Alig pár órája ismerlek, mégis bármit megtennék érted.-mélyen a szemeimbe nézett és nyomott egy puszit az arcomra, majd folytatta utunkat csak most a helyes irányba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése