4.fejezet-Meglepetések sora

*Vivian szemszöge*
Amikor felébresztett Nika fáradt voltam, de örültem, hogy megérkeztünk.Csak három kisebb bőröndöt hoztam magammal, de abból egy sikeresen elkeveredett.Fél óra alatt visszakaptam az utolsó bőröndöm is.Nem volt könnyű taxit fogni, de végül sikerült.Nika be akarta diktálni a koli címét, de szóltam neki, hogy még kell egy kis kitérőt tennünk.
-Bedford street 198-hoz szeretnénk eljutni.-a kocsi egyből elindult én pedig lehunytam a szemem, mert tudtam, hogy nem öt perces az út, de hiába voltam azon minden erőmmel, hogy elaludjak, Nika percenként megkérdezte, hogy hova megyünk én meg mindig azt válaszoltam neki, hogy 'majd meglátod', de ő nem adta fel.Egész úton kérdezgetett én pedig nem adtam be a derekam.Amikor megérkeztünk a célhoz kifizettem a taxit és megfordultam.Előttünk egy óriási kapu volt a szélénél kőfallal rögzítve.Amennyire beláttunk a fém kapu csicsás rácsai között egy gyönyörű óriási udvart lehetett megpillantani zöld fűvel és színes virágokkal.Csak a kerti lámpák fényétől láttunk, amúgy korom sötét volt.A kert végében egy óriási ház állt előtte egy nagyon nagy és stílusos medencével.Nikával szóhoz sem jutottunk, annyira gyönyörködtünk ennek a háznak a szépségeiben.
-Miért is vagyunk itt?-nézett Nika nagy szemekkel, amikor végre szóhoz jutott.
-Hát haza jöttünk!Mától ez az otthonunk.-ha lehet, akkor Nika még tágabbra nyitotta a szemeit.-De most már menjünk be.-erre kinyitottam a kaput azzal a kóddal, amit még Lori küldött el sms-ben.A bejáró betonból volt, ami teljesen elvitt a házig, de a háznál volt egy leágazás, ami a garázshoz vezetett.A garázs a ház mögött volt és kb. négy kocsi beférne, de most csak egy tűz piros Audi volt benne és egy ugyan ilyen színű BMW.

*Dominika szemszöge*
-Ez most komoly?-kérdeztem Vivitől izgatottan, miközben bambán bámultam magam elé-Nekem ez kell,de kifizetem neked.-mutattam a piros BMW-re.
-Jó, de menjünk már megnézni a házunkat!Kíváncsi vagyok.-nyafogott Vivi.Nekem sem kellett több, elindultam a nagy ajtó felé, de azt már nem tudtam, hogy jó irányba megyek-e.
*Pár óra múlva*
Még egy ideig csodáltuk az óriási házat, aztán leültünk beszélgetni a nappaliba, de Vivi fáradt lett és kijelentette, hogy elmegy aludni.Mivel én enyhén túlpörögtem, gondoltam elmegyek kipakolni.A bútorok eleve itt voltak, ezért nem volt sok dolgom, így hamar végeztem és átmentem a fürdőbe lezuhanyozni, majd bebújtam a meleg, puha ágyikómba és lassan elaludtam.
*Reggel, Vivian szemszöge*
A telefonom zörgése zavarta meg édes álmom.Gyorsan felkaptam az éjjeliszekrényről és a kijelzőre pillantottam.Lori volt az.
-Szia, mondjad!-szóltam bele a telefonba reggeli rekedtes hangommal.
-Felébresztettelek?Ne haragudj!-kért elnézést a zaklatóm-Csak azért hívtalak, hogy ma nem találkoznánk-e?!-kérdezte tőlem kicsit kérlelő hangnemben.
-De persze.Gyere mondjuk egyre át és kitaláljuk majd, hogy mit csináljunk.Addig is kipakolom a cuccaimat.-jutottam szóhoz először beszélgetésünk alatt.
-Oké!Akkor egykor.-ezzel ki is nyomta a telefont én pedig visszadőltem az ágyamba, hogy Lori hasznát vegye a társaságomnak.
*13órakor, Dominika szemszöge*
A kaputelefon hangja zavart meg a késő délelőtti reggelimben.
-Lécci nyisd ki, Nika!-kérlelt Vivi az emeletről kiabálva.Persze mindig én pattogjak.Ez az ő vendége, még csak nem is ismerem a csajt.Beengedtem a kapun és pár perc múlva kopogtatást hallottam az ajtón, ezért elmentem kinyitni.Előttem egy gyönyörű, szőke hajú lány állt, zöld szemekkel.Biztos a fiúk kedvence.
-Szia!Én Lorena Sunshine vagyok, te pedig biztosan Nika vagy!Sokat hallottam már rólad.-kezdett bele kicsit félénken a monológjába, de a végére egészen belejött.Kedves lánynak tűnt.Biztos jól kifogunk jönni.

-Szia!De remélem csak jót hallottál.Gyere be!-mosolyogtam rá miközben elálltam az útból, hogy be tudjon jönni a házba.Amint belépett Vivi viharzott le a lépcsőn és ugrott Lorena nyakába.




Vivi és Nika háza: