#Minden alkalommal, mikor egy fénysugár bevilágít az ablakon, az én leszek.Nem hagylak el.SOHA.~Vivian Earth

Összes oldalmegjelenítés

2012. április 19., csütörtök

2.fejezet-Menekülés

Barbi szemszöge*
-Kuss már, te hülye!-förmedt Nika Vivire az óriási sikítása miatt, én csak gyorsan a szájára tapasztottam a kezem-Még a végén észrevesznek!
-Vivi csönd legyen, és ne nyalogasd a kezem!Eleresztelek, csak állj le oké?!-és ezzel el is vettem a kezem amiről csurgott a nyál.
-De valami fogja a lábam és húzz hátrafelé!-sikítozta, mint valami őrült, mire mindhárman lenéztünk a lábára, de sötét volt és nem igazán láttunk, de erre a mondatára visszagondolva valami fura mutáns polip csápját képzeltem el, ami a lába köré tekeredik.Nem kéne ennyi horrort néznem.-Segítsetek már, ne csak álljatok!-mire kimondta a lábára egy kis fény esett nem tudom, hogy hogyan, de aztán megláttam Nika kezében a telóját, amivel rávilágított Vivi lábára.Hát ez nem egy mutáns polip volt, vagy mi, hanem egy kéz, méghozzá egy férfié, ebben teljesen biztos voltam.-ÁÁÁÁÁÁÁ!Ez nagyon fáj!-Vivi hihetetlenül hangosan sikítozott és elkezdet kapálózni még jobban a lábával.Nem tudtuk mit csináljunk, hisz mi egy sziklán álltunk Vivi támadója pedig a földön.A szikla kb. 2méter magas lehet.Próbáltuk kihúzni a szorításából Vivit, de ez nem jött be, mikor elkezdtem új tervet kiagyalni meghallottam egy 'Auuu!' félét, de nem ismertem fel a hangot.Gondolom a férfi volt, aki fogta Vivi lábát, de amint meghallottam ezt a hangot Vivi kiszabadult a szorító kezek közül és őrült módjára ugrott le a szikláról és kezdett el futni.
Gyertek már!Gyorsan!-ordibált nekünk vissza, erre mi is feleszméltünk és utána mentünk.Végig futottunk a parton ki az útra.Gondoltam hozzánk megyünk, mert ehhez a part szakaszhoz én lakom a legközelebb.Megláttam az ismerős utcát és egy kis nyugodtság járta át a testem, de ettől még senki sem lassított le.Mindenki őrült gyorsan futott, míg meg nem érkeztünk a biztonságot nyújtó házhoz.Mivel késő volt, halk, de határozott léptekkel a konyhába mentünk.
-Megmenekültünk!-nyögdécselte Nika, miközben próbált levegőhöz jutni.-De mi történt?Hogy szabadultál ki?-kérdezte Vivire pillantva, aki felmutatta a mutatóujját, hogy várja meg, míg kap egy kis levegőt.
-Fejen rúgtam.-vonta meg a vállát-ez hihetetlen-Csak mi lehetünk, ilyen szerencsétlenek.Szerintem mennyünk aludni, holnap hosszú napunk lesz.-terelgetett fel minket Vivi a szobámba.
-Azért ügyes voltál.-súgta oda neki, mire én helyeslően bólogattam.
-Ti is!Úgy álltatok ott, mint a hülyék és még a karom is kitörtétek.-kezdett el nyafogni Vivi, de a végén már elröhögte magát, mire én lehordtam, hogy halkabban, mert a bátyám és a szüleim aludnak.Mindenki bevetette magát az ágyba és Londonról beszéltünk.
-A legjobb része Londonnak tuti az lesz, amikor taliztok az One Directionnal.-biztos találkozni fognak velük, hisz egész Londonban jelen vannak.Én nem vagyok nagy rajongójuk, de nagyon helyesek és a hangjuk se rossz.
-Mi rectionnal?-kérdezett vissza Vivi, amire csak mosolyogtam, tehát nem ismerik őket.
-Semmivel.-mondtam nekik-Majd meglátjátok.-de ezt már, olyan halkan mondtam, mintha csak magamnak beszélnék.Asszem Nika bealudt, én nekem pedig azon járt az agyam, hogy ez volt az utolsó éjszakájuk itt.Kb. hajnali 5 körül sikerült elaludnom.

*Dominika szemszöge*
Reggel a telóm keltett.Sikerült megkeresnem a telefonom.A kijelzőn a húgom neve villogott.
-Ugye tudod, hogy fél 10 van?Anyu fél órája vár rád.-mordult rám a húgom köszönés  nélkül.
-10perc és ott vagyok!-ezzel letettem a telefont és kifutottam a fürdőbe.A lányok még aludtak és tudtam, hogy Vivinek 10-re otthon kell lenni ezért muszáj felkeltenem, de ha már rám hárul ez a feladat, akkor elpoénkodom kicsit.A fürdőben találtam 2 üvegpoharat, teletöltöttem jéghideg vízzel és a lányokhoz siettem.Olyan békésen alszanak, de cukik.A fejük fölé tartottam a poharat és meglendítettem.Telibe fejen locsoltam őket.Egyszerre keltek fel sikítozva.
-Ezt még megkeserülöd!-kiáltották együtt, mire én röhögve megvontam a vállam.
-Már csak 25 perced van, hogy hazaérj!-mondtam Vivinek, aki egy basszus kíséretében a fürdőbe rohant.Mivel tudtam. hogy nem fog egyhamar elkészülni elmentem a másik fürdőbe és rendbe szedtem magam.Vivivel együtt indultunk el.Mivel ő is arra megy amerre én haza fuvarozott.
-Köszi!Este talizunk a reptéren.Lécci menj, majd be Barbiért te!Köszi, puszi!-és ezzel gyorsan kiszálltam a kocsiból és futottam be a házba, ahol már mindenki rám várt-Bocsi a késésért!-adtam anyunak és húginak egy puszit az arcára és leültem az asztalhoz, ahol már a reggeli várt-Apu hol van?-kérdeztem anyut, miközben elvettem egy gofrit a tányérról.
-Itt vagyok, szívem!-jött be apa a konyhába a kezében egy újságot tartva.

Nincsenek megjegyzések: