9.fejezet~Ismerkedés

*Vivian szemszöge*
Bemutattam a fiúknak Nikát és ezután órákon át beszélgettünk.Ahogy megjósoltam Nika a legjobban Louval melegedett össze.Niall unatkozott és kitalálta, hogy felelsz vagy merszezzünk, de mindenki lehurrogta, arra hivatkozva, hogy már késő van.
-Jó, nem nyaggatlak titeket, de ígérjétek meg, hogy holnap játszunk!-kérlelt Niall.
-Ígérjük!-szólaltunk meg egyszerre és röhögni kezdtünk.Hát igen, hajnali kettőkor sikeresen átestünk a hold ponton.Nevetésünket Liam telefonja zavarta meg.Kapott egy SMS-t.Hosszasan olvasgatta, majd felállt a helyéről és a konyha felé indult.
-Ki kér inni?-szólt hátra, mire mindenki hangosan kiabálta, hogy én kivéve engem.Komolyan csak én vettem észre, hogy valami baja lett, mióta megkapta az SMS-t?!Gyorsan felpattantam a kanapéról és Liam után siettem Nekem háttal konyhapulton könyökölt.
-Baj van?-kérdeztem rá az egyértelmű dologra.
-Nincs csak szomjas vagyok.-válaszolt remegő hanggal.Most tényleg ezzel akar beetetni?
-Azért jöttél ki a nappaliból ilyen gyorsan és valószínűleg azért sírsz.-kontráztam rá.Engem ne nézzen hülyének, ha nem akarja elmondani, akkor azt mondja ne azt, hogy nincs baja, mert az láthatólag nem igaz.
-Te mindent kiszúrsz?-szerintem ezt igazából nem is kérdésnek szánta, de én annak vettem és elkezdtem bólogatni-Tudod, volt egy lány, Danielle, azt hittem ő a tökéletese, míg pár napja be nem jelentette, hogy nem bírja mellettem tovább és már mást szeret.Próbáltam rávenni, hogy nem így van és, hogy beszéljük meg, de ő azt mondta, hogy neki idő kell én pedig megadtam azt amit kért.Tőle jött az SMS, de csak annyit írt 'sajnálom'.-a mondandója végén elcsuklott a hangja és a szemébe könnyfátyol gyűlt.El sem hiszem.Itt van egy érzelmileg romokban heverő srác, akit alig ismerek és nem tudom, hogy mit kéne tennem.
-Talán nem is ő az igazi.Mi van ha ő csak felkészített arra, ami történni fog veled, ha ő csak egy volt a sok közül és még nem jött el az a lány, akire azt tudod mondani, hogy Ő az?!Ne légy türelmetlen.Várj egy kicsit!-tanácsoltam neki.Ő csak bólogatott és a végén már mosolygott is.
-A végén mindenkinek lesz barátnője csak nekem nem.-színlelt egy kis szomorúságot, de közben teljesen kivirult.
-Hát úgy terveztem, hogy mindenkinek szerzek egyet.Már neked is találtam.-ezen már muszáj volt röhögnünk, de aztán eszembe jutott Lori, aki tökéletes lenne Liamnek.És az új osztálytársam, Rosy pedig Niallnek.Harry pedig Barbival, de ő kicsit messze van ehhez.-Most, hogy végiggondoltam ez komoly.-Liam gyorsan felkapta a tálcára tett poharakat és üdítőket.
-Mindjárt jövök.-egy perc múlva vissza is jött.-Holnap jön hozzánk a húgom, Bianca.Szerintem bírni fogod.Én most megyek aludni és szerintem ti is menjetek.-adott puszit az arcomra, majd felment a szobájába én pedig visszatértem a nappaliba.Mindenki rám nézett, majd a távolodó Liamra.

-Jól van?-fordult vissza hozzám Harry.

-Most már jobban, csak ez a  Danielles ügy egy kicsit megviselte, de már minden rendben.-mosolyogtam rájuk-Elég késő van.Haza kéne mennünk.-fordultam Nika felé, mire mindenki mosolyogni kezdett.Ez nem jelenthet jót.-Na jó.Miről maradtam le?-kérdeztem egy értetlen fejet vágva.

-Hát...öhmm...tudod, mi úgy terveztük, hogy ma itt alszotok.-dadogott Zayn és egy féloldalas mosolyt küldött felém, amitől majdnem elolvadtam.Nem voltam benne biztos, hogy meg tudnék szólalni ezért csak bólogattam.
-Remek, akkor én megyek is.-szólalt meg Harry-Vivi!-felé fordultam, de még mindig nem találtam a hangomat-Nem alszol velem megint?
-Az ki van zárva!Egy hónapig nem járhattam edzésre miattad.-most már a szavak csak úgy jöttek a nyelvemre.Harry lehajtott fejjel ment fel a szobájába egy 'Oké!' kíséretében.Már csak öten voltunk a nappaliban,de akkor is mindenki engem nézett.
-Lerugdosott az ágyról és eltört a kezem.-magyaráztam meg nekik az előbbi szóváltásomat Harryvel.Bólogatni kezdtek, majd Niall is felállt a helyéről és távozott a helyiségből.
-Azt hiszem eldőlt, hogy ki kivel fog aludni.-mosolygott Lou és megfogta Nika kezét majd, az emelet felé kezdte  húzni.-Jó éjt!-ekkor Zaynnel ketten maradtunk.
-Még meg sem mutattam az erkélyünk!És mi is megyünk aludni, vagy nem?!-nézett rám egy perverz vigyorral.
-De!-válaszoltam és megindultunk az emelet felé.Amint beértünk a szobájába le akartam ülni az ágyára, de ő egy üvegajtó felé ráncigált, amit egy fehér függöny takart el.
-Íme az erkélyünk.-nyitotta ki az ajtót és engedett előre.Elállt a lélegzetem.Ez volt a legszebb erkély, amit eddig láttam és én elég sokat láttam, mert apu ingatlanos volt.Nagy fehér kanapék voltak kint színes párnákkal.A fedett részén parketta volt.A másik végén egy óriási medence.Volt napozóágy, fotel szék, dohányzóasztal,de ami a legjobban tetszett az egy nagy márvány téglatest volt, a közepén egy vastag kék vonallal és ebben a vonalban tűz lobogott.

-Na, hogy tetszik?-felnéztem Zaynre, aki izgatottan várta a válaszom.
-Ez gyönyörű!-mondtam egy puszi kíséretében-Menjünk aludni!Fáradt vagyok.-néztem könyörgően Zaynre.Egyből vette az adást és visszavezetett a szobájába.
-A fürdőről már tudsz mindent.-mutatott az ajtóra és mosolygott én pedig bementem fürödni.